| - 1920 VI 4 - Könnyeivel küzd az ember,
ha látja, hogy mi történt itt.
Könnyeimmel küzdök én is,
ha látom, hogy ö már nincs itt.
Hiába volt minden fohász,
hiába egy életen át.
Végig rabságban éltek,
rabságban is haltak meg.
Dühödten néz az ember,
ha látja, hogy mi történt itt.
Szikrákat szór a szemem,
mert tudom, hogy ö már nincs itt.
Nem veszhet minden kárba!
Nem lehet, hogy így akarja.
Szabadon kell élnünk újra!
Szabadon egy új világban! |
| |
